Kerülőúton jutottam el a régi fűkaszám alkatrészeihez

Kedden reggel egy olyan kéréssel hívtak fel, amiből tíz éve legalább 100 megfordult a kezem alatt.

Valakinek egy dédszülő utáni ingatlanügyhöz kellett papír, és a családban mindenki biztos volt benne, hogyan írták a nevet. Ilyenkor szokott elkezdődni a baj.

Az iratkutatásban ugyanis nem az a nehéz, hogy nincs meg az adat. Az a nehéz, hogy rossz alakkal keresed. Egy betű eltérés az anyakönyvben, egy magyarosított vezetéknév, egy elírt születési év, és az ember három napig bizonygatja magának, hogy az irat nem létezik.

Amit tíz év alatt megtanultam, az annyi, hogy a zsákutcából nem előrébb kell menni, hanem oldalra. Ha a néven nincs találat, akkor a helyszínen keresek. Ha a helyszínen sincs, akkor az évszámon. Ha ott sem, akkor megkérdezem azt, akinek a kezében van az anyag.

Ez a módszer az utóbbi hetekben egy egészen prózai ügyben mentett meg.

A gép, amit nem akartam kidobni

A falusi egyesületnek, aminek tagja vagyok, két géppel gondozza a közterületeit. Az egyik újabb, a másik egy régi, Solo 140-es fűkasza, ami legalább húsz éve nálunk van.

Az utóbbin februárban a szöghajtás kezdett zajosodni, és az egyesület gépgondnokával ültünk le megbeszélni, hogy mit kezdjünk vele.

Ő azzal kezdte, hogy dobjuk ki. Húsz év után szerinte nem éri meg keresgélni, és a pénzt inkább egy újabb gépre kellene tenni.

Én meg azt mondtam, hogy egy nap keresést megér, mert a gép egyébként hibátlanul megy, és a közterületi vágásnál nekünk pont az a jó, ha két gép van, nem egy.

Megegyeztünk, hogy én keresek, ő pedig addig nem rendel semmit.

A zsákutca, aztán az oldalirány

Este beírtam a keresőbe pontosan azt, amit a gépgondnok is felírt egy cetlire: „solo 140 fűkasza alkatrészek”.

Az eredmény ismerős volt. Pont az a fajta keresés, ahol az ember érzi, hogy jó helyen jár, csak épp nem azon a néven, amin az anyag ül.

Így jutottam el a Péter Láncfűrész fűkasza és bozótvágó alkatrészeihez, ahol a kínálat márkánként külön kategóriákban áll. Stihl FS, Husqvarna, Echo, Honda, Kawasaki, Makita-Dolmar, MTD, Oleo-Mac és Efco, Partner, Ryobi, Shindaiwa, Tanaka, Tecomec. A mi gépünk márkája nem volt köztük.

Egy évvel korábban itt abbahagytam volna. Most viszont ugyanazt csináltam, mint a levéltárban: oldalra léptem.

A márkakategóriák mellett ugyanis ott vannak azok az aloldalak, amiket nem egyetlen gyártóhoz kötnek. Univerzális szöghajtások, damilok, damilfejek és tárcsák, fűkasza adapterek, kiegészítők, meg egy egyéb alkatrész gyűjtő. Nekünk pont ilyesmi kellett.

Ez ugyanaz a logika, mint amikor a levéltárban nem a vezetéknévvel, hanem a település és az évszám metszetével keresek. Nem az érdekel, hogy hívják, hanem hogy hol és mikor kell lennie.

Egy szöghajtás sem attól működik, hogy rá van írva a gép neve, hanem attól, hogy a tengelyátmérő és a menet stimmel. Ezt a gépgondnokunk mondta meg nekem, miután lemértük, és utána már tudtam, mit keresek.

A solo 140 fűkasza alkatrészek keresés tehát nem a márkanéven keresztül vezetett célhoz, hanem az alkatrész típusán.

Amit a végén mégis megkérdeztem

A harmadik lépés az volt, amit az iratkutatásban is mindig megteszek. Megkérdeztem azt, akinek a kezében van az anyag.

Írtam egy e-mailt az info@peterlancfuresz.hu címre, megadtam a gép típusát, és leírtam, mit tapasztalunk. A Péter Láncfűrész több mint 40 000 tételes alkatrészraktárról ír a weboldalán, és nekem az volt a tapasztalatom, hogy ekkora készletnél nem a webshop keresőmezője a végállomás, hanem az ember, aki ismeri a raktárt.

A gépgondnok azóta is emlegeti, hogy fölöslegesen vitatkoztunk. Szerintem nem. A közterületi vágásnál idén tavasszal két gép fog járni, nem egy, és ez a különbség egy hétvégén két óra.

Az ügyfeleimnek egyébként hetente elmondom ugyanezt. Attól még, hogy az első keresés üres, az irat létezik. Csak nem azon a néven ül, amin keresed. A régi fűkaszánk esetében a Péter Láncfűrész oldala volt az a hely, ahol ezt a leckét másodszor is megtanultam.